Comino

Az egész olyan, mint egy füstifecske fészek. Ennyi ember fizet azért, hogy így ülhessen.

Comino

Végre van egy kis időm, és leírhatom a cominoi élményeinket. Máltán viszonylag viszontagságos fürdeni. Comino egy kis - elvileg - lakatlan sziget. Közelebb van Málta szigetéhez, mint Gozo, mégis drágább a kompjegy. A Gozóra közlekedő hatalmas komp oda-vissza két személynek volt 9 euró. Érdekesség, hogy csak visszafelé kell fizetni. A Cominora közlekedő picike hajókra fejenként 10 eurót kértek. A jegy oda-vissza szól, és déltől visszafelé már bemegy a barlangokba is, tehát nem érdemes helyben külön fizetni érte. Mi Cirkewwában szálltunk fel, mert idáig eljöttünk busszal, de el lehet ide jutni Valettáról és Gozóról is.  http://www.unitedcominoferries.com/directions.html Mi ezzel a társasággal mentünk, de van más lehetőség is. Lehet, hogy 20 méterrel a buszmegállótól már olcsóbb.

A hajók a blue lagoon-ba futnak be, és kötnek ki. Itt helyben is van, aki nem akar kalandot. Mármint nagy kalandot. Kis kaland az van. Zsebkendőnyi hely van a parton, amit teleraktak napernyőkkel és nyugágyakkal. Ezek miatt még nehezebb megközelíteni a tengert, mint egyébként. Az emberek úgy ülnek itt, mint a füstifecskék. Én még ilyet nem láttam. Hogy ennyi ember fizet azért, hogy összezsúfolva üldögéljen a parton... A helyi kioszkok olyanok, mint hajdan a hűvösvölgyi Nagy réten a céllövöldék voltak: színesek. Az ételek 4-5 euró körül vannak, az italok 2-3 euró. Bár nem olcsó, mégis inkább a forgalomra mennek. Hamburger, hot-dog, sült krumpli. Az adagok bőségesek. A lagúna gyönyörű. A part sziklás, a meder homokos. A víz kristálytiszta és átlátszó, világoszöld. A vízbe sziklarepedéseken lehet leereszkedni. Az emberek meggondolják, hogy ki- vagy bejöjjenek. Mindenki türelmes és segítőkész a többiekkel. Ide is érdemes a parti sziklák miatt az úszócipőt magunkkal hozni. Fürdeni egyébként kötelező, mert az ember eleven képeslapban lubickolhat. Az a hír járja, hogy tele van medúzákkal. A medúzacsípésre egyébként nem szabad édes vizet önteni, kizárólag a tengervíz vagy az emberi vizelet tesz jót neki. A medúzák veszélyesek, ám nem láthatatlanok. A víz nagyon tiszta. Gyerekkoromban nyaraltam Svédországban, és 10-15 személyes medúzarajok úsztak a vízben. Kiterítve akkorák voltak, mint egy nagy lapos tányér. Támadni semmiképp sem támadnak, legfeljebb, ha az ember nem látja, és belegyalogol, akkor csíphetnek. Én kb. fél óráig uszogattam ide-oda, és nem láttam egyet sem. 

Fürdés előtt körbejártuk a szigetet, sajnos szó szerint. Ha az ember kiszáll a kishajóból, elindulhat a ételes bódék és a vécé felé, vagy elindulhat a strand felé. Ha a vécé felé tovább menne, és elhagyná azt, akkor egy negyed órás gyaloglással elér egy zárt övezetet, ahol a Comino szálloda található. Ide tilos bemenni. Privát a strand, méregdrága hely. Mi bementünk, de nem erről az oldalról. Ha tovább megy az ember mégis, akkor egy negyedet talál, ahol laknak emberek, van egy magánstrand, de itt sem étterem, sem pedig bevásárló hely. Itt gazdag emberek laknak, bár lakatlan a sziget. 

Ha a strand irányában tovább halad az ember, akkor elér valami kertecskéket, ahol pávák vijjognak, és kakasok kukorékolnak, bár szemmel nem láthatók. Található itt egy elhagyatott esztergagép, amit Endre megrohamozott. Később elértünk egy L alakú épületet, amit a háborúban muníció-raktárként használtak. Ennek a bekerítetlen udvarán áll egy kis hajócska, és egy ágyú. Csak úgy. Semmi faxni. A ház olyan, mint ahol a 7 mesterlövészt forgatták, mint egy mexikói udvarház. Pirinyó lakásokban élnek itt szegény emberek. Hallottuk a tévét, őket nem láttuk. Aztán itt a St. Mária torony, ami be van zárva, és amúgy sincs benne semmi különös. Mi itt rontottuk el, hogy továbbmentünk a sziget hátsó része felé. Erre szó szerint nincs semmi. A széles földút nagyon sokára ösvénnyé változik, majd az ösvény is elhal. Látni a cirkewwa-i kikötőt, meg valami fura köröket a vízben, de semmi. Órákig sétáltunk. A sziget belseje felé nyomasztó épületeket találtunk, amelyet disznófarmnak jelöl a térkép, de nincs itt se disznó, sem más. Féltem, hogy esetleg néhány pitbull, de az sem. Az egyetlen fajta állat, amivel találkoztunk az a gyíkocska, amit le is fényképeztem. Inkább kíváncsiak, mint félénkek. A sziget egyébként kő és szúrós alacsony aljnövényzet. Minden megmászható. Inkább csak az volt a kellemetlen, hogy nem volt nálunk víz. Igazából a hőséget nem éreztük, mert végig fújt a szél. Ahol megrekedt a levegő, ott lehetett érezni csupán. Átvágtunk az épületek mellett, mert a sziget a tenger felé szakadékokkal zárult ezen az oldalon. A nyomasztó raktárépületek udvarán régi kórházi vaságyak voltak szanaszét. Járnak ide emberek, mert volt bent teherautó a garázsban. Távíró póznák voltak, amelyekről a vezetékek sok helyen a földre értek. Leginkább attól fostam, hogy aknára léphetünk. Végül az épületet megkerülve megtaláltunk egy ösvényt, ami a gazdag lakótelep felé hozott minket. Bár zárt terület volt, nem volt más választásunk, ha vissza akartunk jutni a civilizációba, és inni akartunk valamit. Erről az oldalról egyébként nem volt kerítéssel védve, hiszen itt legutoljára 1945-ben jöhettek gyalog emberek. És most persze mi jöttünk. A szuperszállodában a recepciónál kellett venni 5 eurós kártyát, mert itt még pénzt sem használnak a fizetéshez. Ez pont elég volt a két kólára, ami egy pillanat alatt eltűnt bennünk. Mondtam a csaposnak, hogy szó szerint körbe jártuk a szigetet, leesett az álla, és röhögött. 

Hazafelé a kis hajónkra merőlegesen jött egy jó kedvű kis motorcsónak. Valami privát csónakocska volt. Az emberek örültek rajta, dobáltatta magát a hullámokkal. A mi hajócskánk elejében ültek kamasz lányok, hátukat a kormánypultnak vetve, és egy kislány is, aki innen nézte a vizet. Teljesen biztonságban voltak, ha van ilyen a világon egyáltalán. A kis motorcsónak végül pár centire vágott át a haladó hajónk orra előtt, és beterítette vízzel az elől ülőket, és a teljes kormánypultot, a két kormányossal egyetemben. A kislány merő víz lett egy pillanat alatt. Az út hátralévő részét egy törölközőbe bugyolálva, hüppögve töltötte el anyukája mellett a hátsó részben, ahol mi is ültünk. Örülök, hogy nem ültem elől, mert tönkrement volna a gépem. Megnéztük a barlangokat. Mindenhol vannak ilyen kék-barlangok. Szinte kéken izzik a víz, ennyi. 

Egyszer érdemes elmenni Cominora. Nem érdemes felfedezni. Annyi, amennyi első látásra.