2011. július 31., vasárnap

Mdina és Rabat




Nem tudom, hogy ingyen cica-e ez vagy fajtiszta, de ezen a vidéken sokat láttunk belőle. Szóval szerintem ingyen cica. Minden esetre nagyon szép.

Endre a Rabat-Mdina átjáróban




A kislány, aki nem szeretett engem. :))


Nem tudom, Málta hogy áll az állatokhoz. Folyton Korfuhoz hasonlítom. Korfu szégyellheti magát. Annyi nyiszlett, éhező macskát még nem láttam. A kutyák is szanaszét hevernek az utcán. Már jó, ha vizet adnak nekik. Máltán szeretik a kutyákat. Macskából keveset láttunk, de azokat szerették. A lovakkal húzatják ezeket a turistazsigerelő konflisokat. A lovak jó karban vannak tartva. Azt hallottam, hogy viszont szabad az énekes madarak lövése. Durva. Egyébként sirály is alig van az országban.



















Mdina volt Málta régi fővárosa. Ha valaki elmegy Mdinába, akkor már ott van Rabatban is. A buszmegállótól a robosztusabb oldal Mdina, a kevésbé robosztus oldal Rabat. Mdina gyönyörű, steril város. Dél tájban szinte csak turistákkal találkozunk a kongó utcákon. Csendes városka volt, amíg oda nem mentünk. A helyiek itt is, mint pl. Cesky Krumlovban Csehországban, kicsi kosárkát vagy szütyőt küldenek le a levelekért a postásnak, vagy a kulcsot küldik le, ha a cukrászdából hozzák a finomságokat. Mdinában a legjobb hely a cukrászda. Már a buszról is jól látszik. A fő kupola mellett piros-fehér napernyők, az a cukrászda. A sütik nagyon finomak a magyar gyomor számára is. A csokitorta mennyei volt: omlós, könnyű, nem száraz, nagyon finom csokival. Bár a cukor a rák éltető eleme, érdemes meghalni érte, mondjuk 2 nappal előbb, mint egyébként.  Bocsánat a fekete humorért! Van itt étel is. Kifelé menet kell fizetni egy kis pavilonban a kapu mellett. A főtéren vannak ágyuk. A kislány sírógörcsöt kapott, amint meglátott. A szülei örültek volna a fotózásnak, mert megkérdeztem, hogy lehet-e, de a kislány nem örült. A cukrászdában is összefutottunk, ott is elsírta magát. :)) Csináltam egy látképet. Nem tudom, mit esznek az emberek a látképekben, szerintem max. tájékozódásra jók. Valószínűleg én csinálom rosszul, vagy én nem értem a látképek értelmét, meg az élet értelmét sem. Nekem Endre, Dóri, a macskák, a csokitorta, a barátok, a sör, a jó kaják az élet értelme. Valószínűleg mind mérgező. Rabatba egy kis út alatti folyosón is át lehet menni. Ahogy kiérünk Mdinából ott van egy furcsa, göcsörtös fa. Nagyon nem tudtam lefotózni, de az egyik ága valahogy kitér, majd újra belefut a fába. Egy helybeli elmagyarázta hogy a fa olyan, mint Rabat és Mdina viszonya. :) 
Rabat arról híres, hogy itt találhatók a katakombák, amit a keresztények ástak a kövekbe. Egyszer voltam már itt. A képeslapok visszaadják azt, amit láthatunk. Endrét nem vittem le. Rabatban éppen festára készültek. A Feszte, fieszta, ünnep olyan, mint nálunk egy vallásos körmenettel elegyített búcsú. Sajnos egyre sem jutottunk el az egy hét alatt. Mivel a buszjáratok este nagyon bizonytalanok voltak, így nem mertük megkockáztatni, hogy valahol ott ragadunk. Remélhetőleg az új buszok már megoldják majd ezt a próblémát, és ha még egyszer eljutunk Máltára, végre láthatok egy valódi festát. Rabatban mindenhol oszlopokra állított szentek álltak. A pici utcák fel voltak lobogózva. Délben el kezdtek tűzijátékot lőni. Egyébként Málta szerte esténként és nap közben is tűzijátékoznak. Nappal nem túl izgi, mert nem látszik. Csak a pukkanásokból tudjuk, hogy lőnek. A festák listáját a szállodákban a helyi idegenvezetők belefűzik a mappákkba, de ki is plakátolják. Rabatban picike boltok vannak, a helyiek mind ismerik egymást. Kértem egy sütit az egyik boltocskában, de mondták, hogy nem finom. Gondolom ki kellett még sütni. Aztán találtunk egy pici kocsmát, mert vizelési gondjaim támadtak. Ha nem épp ott állunk előtte, nem találnám meg. Csak az ajtón lévő feliratból tudtuk, hogy kocsma. Pirinyó helyiség. Bent kanárik vannak kalickákban. A pultos néni kiteszi őket az ajtóhoz közel, hogy napot is lássanak, mégse haljanak bele. Friss vizet ad nekik. Tévé is van, és szentképek. A tévében láthatom a helyi adást. Rtl-klub más nyelven. Viccesen szar. Elmegyek vécére, egy bal kanyar után pici folyosó. A folyosó végén két játékgép. Azt hittem, rosszul látok. Balra tőlem függöny. Játékosok szólnak, hogy az szekrény, mögöttük van a vécé. Így elmesélve valszeg nem érhető, de döbbenetes volt a helyiség elosztása. Szeretem a városok ilyen titkait. 

2011. július 14., csütörtök

Gozo - Azúr ablak - Azur window - Dwejra Malta - Gozo ferries





Balra a sekély sünös-csúszós, jobbra a tengerszem, amiben fürdenek.






Napokig rágtam Endre fülét, hogy menjünk má' Gozóra, és nézzük meg az azúr ablakot. Endre nem győzött csodálkozni, hogy miért érdekel engem egy természeti képződmény. Azért, mert kíváncsi voltam, milyen valójában. A tévében már láttam kapaszkodó sziklamászókat, akik folyton lepotyogtak róla, bele a vízbe. Elmentünk hát a nagy komppal. A nagy kompig Cirkewwába busszal mentünk. A nagy komp végállomásán van a buszvégállomás. Az ember bemegy egy hatalmas hangárba, itt kell várakozni. Kicsit menekültnek éreztem magam, olyan sokan voltunk egy légtérben. Az ablakokon át látni, ahogy közeledik a hatalmas aranyos. Nagyon szervezett az egész. A kiszállás egész máshol történik, szinte, mint egy reptéren. Néztük, ahogy kijönnek az emberek és az autók, aztán minket is kiengedtek. Sietni kár, mindenki kényelmesen felfér, akkora ez a komp. Több emelet. Van légkondicionált büfé. Nem kötelező a fogyasztás. Van meleg fedélzet árnyékkal és anélkül. Cirkewwában tényleg nem kell fizetni. Ki van írva, hogy majd odaát, visszafelé. Kb. háromnegyed óra az út. Ezt nem ringatja és nem dobálja a víz. Ha igen, akkor már nagy a gond. Odaát az ember kiszáll, és megy a tömeg után. Ez egy elég nagy sziget, nem akkora, mint Comino. Ahogy kimegyünk, ott áll a busz. Hihetetlen volt, de a buszmegállóban hiéna taxisok, akik a buszra sorban állókat vegzálták, hogy tartsanak velük. A megélhetés nagyon fontos dolog, de amíg a buszok sorban állnak, és mindenki felfér, elég hülyének kell lennie ahhoz, hogy valaki taxiba vágja magát. Felszálltunk az első buszra, és elmentünk vele Victoriába, a sziget fővárosába. Az azért rosszul esett, hogy itt nem érvényes a Máltán használatos 7 napos bérlet. Vagy hazudtak, ami simán kitelik, vagy külön van a közigazgatás, ami szintén előfordulhat. Victoriába érve rájöttünk, hogy mégis van alapja a taxisok reményeinek. Itt van egy buszvégállomás kb. 5-6 féle busszal, de naponként 5-6 megy egy-egy helyre. Az azúr ablak Dwejra nevű falucskától nem messzire lévő partszakaszon van. Ide a 2-es és a 91-es busz megy 2 óránként. Van viszont Victoriában egy szupermarket, ahol vettünk pácolt kecskesajtot, és friss bagettet. Itt is vannak bunkó és barátságtalan eladók, nemcsak a Kaiserben és a Matchben. A 91-es buszon egy idős angolos úriember volt a vezető. Amikor kitett minket, mondta, hogy 14 órára jön vissza újra. Az azúr ablakhoz egy katlanba fut be a busz. Olyan, mint Mexikó. Semmi árnyék, szikár, még az építészete is arra hajaz. Körben méreg drága helyek. Az egyikben fagyit lehet kapni, a másikban étterem van. Annyira drága volt, hogy 2.70 volt a sör. Még a jobban menő külföldiek is csak sült krumplit ettek, szóval, higgyetek nekem, drágán kellett fizetni minden négyzetcenti árnyékért. Volt egy szombrérós férfi, aki a kezembe nyomott egy csomag képeslapot. Megnéztem, és elkezdtem röhögni. 1-2 kivételével igen borzasztóak voltak. 

Az azúr ablakot a legtöbb kiránduló busz úgy közelíti meg, hogy megállnak, és kinéznek, szinte a buszból, és már robognak is tovább, hogy még több érdekességet láthassanak rosszabbul, mint a Spektrumon. A katlan bal oldalán van egy nagy kopár  síkság, innen lehet látni, de ha az ember fotózni akarja, nem elég jól. Megközelíthető felülről is. Itt ki van írva, hogy nagyon veszélyes arra menni. Látni olyan fotókat, hogy emberek vannak az ablak tetején. Ezt nem mertem kockáztatni, viszont elég könnyedén, és veszély mentesen lehet sétálni az előtte lévő peremig, ezt meg is tettük. A legbonyolultabb volt közvetlenül alá bemenni. Megettük a kecskesajtot és a bagettet, és ittunk is, mielőtt nekivágtunk. Sziklákon kellett egyensúlyozni. Egyedül nem volt veszélyes, és a helyiek a sziklákat össze is betonozták. Volt egy apuka, aki a kisfiát a nyakában vitte. Ezt azért még én is veszélyesnek tartottam. A vízig eljutni nem volt tehát túlságosan megrázó. A víz nem mély, épphogy boka felett ér. Itt kell az úszócipő nagyon. A víz ugyanis sekély és meleg, viszont az alja nagyon csúszik. A dolgot megbolondítja még, hogy mindenhol tele van tengerisünikkel. Ha seggre ülsz, megemlegeted. :D Egymás kezét fogva csusziztunk át a lábvízen. Erre azért volt szükség, mert így pont ki lehet kerülni egy sziklakiszögellést, ami elzárja a kilátást. Odaát egy szó szerinti tengerszem található. Nem nagyobb, mint egy bombatölcsér, kb. 5 méter átmérőjű, és iszonyatosan mély. Méregzöld színe volt, és fürödtek benne sokan. Nagyon szívesen fürödtem volna én is, de nem mertem vállalni mezítláb, és féltem, hogy nem tudok kikapaszkodni majd. Hülyét meg nem akartam csinálni magamból. Amúgy sem a mellrák szekciónak volt kitalálva ez a kirándulás. 



Cirkewwa

 




Mgarr - Gozo kikötővárosa

2011. július 13., szerda

Ahol ettünk - olcsó és finom -

Ha az ember Vallettán szeretne olcsón jót enni, akkor két helyet tudok ajánlani. Az egyik a marsamxett-i strandon található. Ez gyakorlatilag a székesegyház alatti partszakasz, amely szemben van Sliemával. Innen 20 méterre van a komp- és motorcsónak kikötő, amivel át lehet vágtázni Sliemára. Az egyik hely, amit melegen tudunk ajánlani elég furcsa első ránézésre. Több étterem is található itt lent a parton, de a többi nem olcsó. Ez a hely a helyi szabad strand felett helyezkedik el. Ide csattognak be vizes fürdőruhában a gyerekek jégkrémért, üdítőért, és ide jönnek az apukák sörért. Szinte csak helyi családokat láttunk. A műanyag asztalokat a pincérbácsi csak félig törli le, hogy ezzel is elijesszék a turistákat. Minket nem sikerült. Itt ettem a csigás tálat is. Az ételárak nagyon barátiak. Endre egy steaket evett 6 euróért, én egy bocci tészta spcialitást ettem. Hatalmas adag volt. A tészta nagyon finom volt. Tejszínes penne 5 euró, csirkehússal, gombával, borsóval, és rengeteg parmezánt kaptam hozzá kis tálban. Ami itt drága volt, vagy lehet, hogy azzal csaptak be, az az ital. Két sör 7 euró volt, Endre két kólája 6 euró, ahogy utóbb megnéztem a számlán. Ezért egyik nap 24 euróért ettünk, amikor a nemzeti tálat ettem, ami maga 15 euró volt, akkor 34-ért. A nemzeti tál csigával, pacallal, miegymással két embernek is elég, csak Endre ilyen szempontból nem vágyik kalandokra. Az étterem mellett van valamilyen zárt fallal körülvett pálya, és a pálya mellett van egy lépcső, ami felvisz a falon keresztül a székesegyház alatti utcára. Ezt véletlenül fedeztük fel. Egyébként hosszabb úton is le lehet jönni ide. A lépcső helye a kisebb piros kör. 

Itt lehet vizes fürdőnacival enni


Endre és én


Alattunk a strand

Lejárat a strandhoz.  Szemben Sliema


Ez a Bocci mellett lévő strand. Itt is látszik, hogy elkerítenek medencéket a tengerből, hogy csökkentsék a hullámverést. Itt külön étterem van, borsosabb áron. Mögötte már ott van a komp- és motorcsónakkikötő, ami átvisz Sliemába


Itt látszik, milyen közel nyúlik Sliema félszigete. Csücskében az ultramodern házak láthatók.

A másik étterem, amit az igényesebbeknek tudunk ajánlani, és akiknek szintén szűkös a pénztárcájuk. Amici Miei Pizzéria. 44 Strait Street, Valletta, Malta Ez egyébként egy elegáns hely, nagyon normális árakkal. Egy 40 cm-es pizza 3 feltéttel. A pizza téglalap alakú, nagyon finom, és lehet megosztva kérni. Endre sonkásat evett, én négy sajtosat. Van 80 cm-es pizza is. Mint a középkorban, hatalmas fa tálcákon hozzák. Amikor mi ettünk (péntek délben) épp egy helyi manager csapat tartotta itt ebédjét. Kitették nekik a különböző pizzákat, és ők svédasztal szerűen válogattak belőle. Egy tésztaétel 5-6 euró itt. Merem ajánlani. Nagyon kedvesek, nem puccosak, és ugyanakkor elegánsak. Ha valaki megnézi a térképen, akkor a főutcával párhuzamos utcácska fél úton a marsamxetti kikötő felé. A kompkikötőből a Santa Lucija utcán vagy lépcsőn lehet feljönni, azt keresztezi. Szűk utcácska, de könnyen felfedezhető az étterem. Hordók vannak kitéve a bejárat elé. Jól látható helyen feltüntetik a menüt is. Ha valaki a főtéren eszik, az vagy gazdag vagy hülye. A jó emberek különben sem azokban az éttermekben vannak. :D

Ha kagylót akarunk enni Buggibában, akkor ajánlom, hogy a buszmegálló mögötti utcában keressen egy olcsó kifőzdét. Olcsó műanyag asztalok, ételszag, de 5 euró az alábbi kagylótál, és a többi kaja is ezen az áron mozog. Mielőtt kimentünk, mondták, hogy Máltán az étel nagyon drága. A Balatonon vagy a Dunaparton egy nem drága étterem sem olcsóbb. Meg kell keresni a helyeket.