 |
| Nem tudom, hogy ingyen cica-e ez vagy fajtiszta, de ezen a vidéken sokat láttunk belőle. Szóval szerintem ingyen cica. Minden esetre nagyon szép. |
 |
| Endre a Rabat-Mdina átjáróban |
|
 |
| A kislány, aki nem szeretett engem. :)) |
 |
| Nem tudom, Málta hogy áll az állatokhoz. Folyton Korfuhoz hasonlítom. Korfu szégyellheti magát. Annyi nyiszlett, éhező macskát még nem láttam. A kutyák is szanaszét hevernek az utcán. Már jó, ha vizet adnak nekik. Máltán szeretik a kutyákat. Macskából keveset láttunk, de azokat szerették. A lovakkal húzatják ezeket a turistazsigerelő konflisokat. A lovak jó karban vannak tartva. Azt hallottam, hogy viszont szabad az énekes madarak lövése. Durva. Egyébként sirály is alig van az országban. |
Mdina volt Málta régi fővárosa. Ha valaki elmegy Mdinába, akkor már ott van Rabatban is. A buszmegállótól a robosztusabb oldal Mdina, a kevésbé robosztus oldal Rabat. Mdina gyönyörű, steril város. Dél tájban szinte csak turistákkal találkozunk a kongó utcákon. Csendes városka volt, amíg oda nem mentünk. A helyiek itt is, mint pl. Cesky Krumlovban Csehországban, kicsi kosárkát vagy szütyőt küldenek le a levelekért a postásnak, vagy a kulcsot küldik le, ha a cukrászdából hozzák a finomságokat. Mdinában a legjobb hely a cukrászda. Már a buszról is jól látszik. A fő kupola mellett piros-fehér napernyők, az a cukrászda. A sütik nagyon finomak a magyar gyomor számára is. A csokitorta mennyei volt: omlós, könnyű, nem száraz, nagyon finom csokival. Bár a cukor a rák éltető eleme, érdemes meghalni érte, mondjuk 2 nappal előbb, mint egyébként. Bocsánat a fekete humorért! Van itt étel is. Kifelé menet kell fizetni egy kis pavilonban a kapu mellett. A főtéren vannak ágyuk. A kislány sírógörcsöt kapott, amint meglátott. A szülei örültek volna a fotózásnak, mert megkérdeztem, hogy lehet-e, de a kislány nem örült. A cukrászdában is összefutottunk, ott is elsírta magát. :)) Csináltam egy látképet. Nem tudom, mit esznek az emberek a látképekben, szerintem max. tájékozódásra jók. Valószínűleg én csinálom rosszul, vagy én nem értem a látképek értelmét, meg az élet értelmét sem. Nekem Endre, Dóri, a macskák, a csokitorta, a barátok, a sör, a jó kaják az élet értelme. Valószínűleg mind mérgező. Rabatba egy kis út alatti folyosón is át lehet menni. Ahogy kiérünk Mdinából ott van egy furcsa, göcsörtös fa. Nagyon nem tudtam lefotózni, de az egyik ága valahogy kitér, majd újra belefut a fába. Egy helybeli elmagyarázta hogy a fa olyan, mint Rabat és Mdina viszonya. :)
Rabat arról híres, hogy itt találhatók a katakombák, amit a keresztények ástak a kövekbe. Egyszer voltam már itt. A képeslapok visszaadják azt, amit láthatunk. Endrét nem vittem le. Rabatban éppen festára készültek. A Feszte, fieszta, ünnep olyan, mint nálunk egy vallásos körmenettel elegyített búcsú. Sajnos egyre sem jutottunk el az egy hét alatt. Mivel a buszjáratok este nagyon bizonytalanok voltak, így nem mertük megkockáztatni, hogy valahol ott ragadunk. Remélhetőleg az új buszok már megoldják majd ezt a próblémát, és ha még egyszer eljutunk Máltára, végre láthatok egy valódi festát. Rabatban mindenhol oszlopokra állított szentek álltak. A pici utcák fel voltak lobogózva. Délben el kezdtek tűzijátékot lőni. Egyébként Málta szerte esténként és nap közben is tűzijátékoznak. Nappal nem túl izgi, mert nem látszik. Csak a pukkanásokból tudjuk, hogy lőnek. A festák listáját a szállodákban a helyi idegenvezetők belefűzik a mappákkba, de ki is plakátolják. Rabatban picike boltok vannak, a helyiek mind ismerik egymást. Kértem egy sütit az egyik boltocskában, de mondták, hogy nem finom. Gondolom ki kellett még sütni. Aztán találtunk egy pici kocsmát, mert vizelési gondjaim támadtak. Ha nem épp ott állunk előtte, nem találnám meg. Csak az ajtón lévő feliratból tudtuk, hogy kocsma. Pirinyó helyiség. Bent kanárik vannak kalickákban. A pultos néni kiteszi őket az ajtóhoz közel, hogy napot is lássanak, mégse haljanak bele. Friss vizet ad nekik. Tévé is van, és szentképek. A tévében láthatom a helyi adást. Rtl-klub más nyelven. Viccesen szar. Elmegyek vécére, egy bal kanyar után pici folyosó. A folyosó végén két játékgép. Azt hittem, rosszul látok. Balra tőlem függöny. Játékosok szólnak, hogy az szekrény, mögöttük van a vécé. Így elmesélve valszeg nem érhető, de döbbenetes volt a helyiség elosztása. Szeretem a városok ilyen titkait.
